Gyermekeink - ha nem vagyunk résen - lépésről lépésre, szinte észrevétlenül foglalják el az egész lakást. Terjeszkedésünknek tulajdonképpen nehéz határokat szabni, hiszen az egyre tekintélyesebb helyet elfoglaló játékok, ruhák, sporteszközök leginkább egy áradó folyóra emlékeztetnek. Később mindez tetőződik, amikor megjelennek a barátaik is, mert akkor az összes, addig még valamiért érintetlenül maradt saját életterünknek is búcsút mondhatunk.

A gyermekek helyének meghatározása a lakáson belül nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a velük szemben támasztott elvárások és követelmények folyamatosan változnak. Nincs még egy olyan rohamosan változó periódus az ember életében, mint az első tizennyolc esztendő, amikor az újszülött állapottól eljut valaki a felnőtt kor küszöbére. A baba és a kisgyerek majdnem azonos gyorsasággal növi ki ruháit, bútorait és szobáját. Egy csecsemőnek kialakított szoba már nem elégíti ki a hároméves gyerek igényeit, és a hatévesnek készült kedvenc dekorációt a tízéves mélységesen lenézi. Új testvér érkezésekor pedig lehet, hogy más lehetőség híján az addigi egy szobát kell több gyerek között újra felosztani.

A kezdő szülők örömmel, ugyanakkor gyakran némi aggodalommal is néznek feladataik elé, hiszen sejtik, hogy az új jövevény nemcsak életritmusukat, hanem addigi lakberendezési szokásaikat is meg fogja változtatni. A szakemberek úgy tartják, fontos a külön zug, a saját territórium, ám tudomásul kell venni, hogy a gyermek egyenrangú családtag, aki ugyanúgy használhatja a lakás közös helyiségeit, mint a felnőttek. A kisgyerek leginkább az édesanyja mellett szeret lenni, ezt éppúgy be kell kalkulálni a lakás berendezésénél, mint a kamaszkor eljövetelekor az önállóságra, az önmegvalósításra való törekvést. Ilyenkor válik igazán fontossá a saját szoba. Amikor beköszönt a lázadó korszak, hagyjuk és segítsük, hogy a gyerek környezete a saját szája íze szerint alakuljon.



A fejlődési szakaszokat és a problémákat tekintve sokszor problémákat tekintve sokszor kerülünk válaszút elé, hogy vajon elemesen egymásra épülő, bővíthető gyerekszobabútort válasszunk-e, amely gyakorlatilag a csecsemőkortól a felnőttkorig végigkíséri a gyerekeket, vagy inkább egyedi darabok megfelelő variációjának érdemes a mindenkori igényeknek eleget tenni? Általánosságban elmondható, hogy a gyerekbútor akkor jó, ha a későbbiekben bővíthető.

A kisgyermeknek célszerű alacsony bútorokból kialakítani a környezetét, mivel méretei révén azokat tudjuk könnyedén használni, s ezek nem hatnak rá nyomasztóan. A nagyobb gyereknek több a holmija: a játékok kiegészülnek tan- és sportszerekkel, könyvekkel, számítógéppel és még sok minden mással.

Az első jelentős átalakítás a kisiskolás korra tehető, ekkor ugyanis a meglévő bútorokat célszerű íróasztallal, munkaszékkel, nagyobb ággyal, könyvespolccal, tároló szekrénnyel bővíteni. A második nagy változtatást maga a kamasz fogja kezdeményezni, amikor megnő a bútorigénye, megváltozik szobája színvilága és dekorációja. A szoba berendezésekor az igények változására kell figyelni: függetlenül attól, hogy elemes, vagy egyedi bútorokat alkalmazunk, a megfelelő körítés a lényeg.