A szilárd járófelület kialakításának ez a módja erősen függ az éghajlati viszonoktól. Hosszú ideig tartó nedves telek síkossá teszik és elcsúfítják a fát. Az olyan éghajlat, ahol tartósabbak és szárazabbak a nyarak, inkább alkalmas faburkolatok létesítésére, még akkor is, ha azokat télen hótakaró fedi. Ilyen körülmények között a fával burkolt teraszokat hosszú időn át használhatjuk különböző célokra.
A másik tényező, ami a faburkolatok alkalmazását a kertben meghatározza, a költségesség. Olyan vidékeken, ahol a fa viszonylag olcsó, ez a burkolásmód igen közkedvelt. Amennyiben bőven áll rendelkezésünkre deszka, természetes hatású kapcsolatot létesíthetünk a kert és a környező táj között.
A faburkolatoknak három típusa ismert. A legegyszerűbb alacsonyan a talajfelszín fölött épül, és egyben jó alternatíva lehet a talaj esetleg szükséges teraszozására. A födémek rövid beton-, fa- vagy fémoszlopokon nyugszanak. Városban értékes összekötő elemek a ház és a kert között, különösen a századfordulón épült régebbi házaknál, melyek gyakran alagsori lakásokkal is rendelkeznek. Jól elhelyezett fafödémekkel áthidalhatjuk az alagsor és a kert közötti szintkülönbséget.
Állványzatra szerelt deszkafödémek segítségével vízszintes síkokat alakíthatunk ki erősebben lejtő területeken. Jól elhelyezve különlegesen szép kilátás nyílhat róluk. E típus előállítása azonban költséges, és olykor építész közreműködését igényli, különösen ha a felület a házzal határos. Az építész a helyileg érvényes építési előírásokat is ismeri, amelyek betartása kötelező.
A fabukorlatok harmadik típusát tetőkertek kialakítására használják, ahol a meglévő felület sem közlekedésre, sem kerti létesítmények elhelyezésére nem alkalmas. Amennyiben a tető átalakítása nagyobb szerkezeti változtatásokat kíván, építész vagy statikus szakvéleményét kell kikérnünk annak megállapítására, hogy a tető a létesítmény súlyát biztonságosan elbírja-e? A növényekkel beültetett tartóedények is rendkívül súlyosak, különösen, ha kőből vagy égetett agyagból készülnek, és a földet rendszeresen öntözzük.
A faburkolat tartóssága minden esetben a felhasznált fa minőségétől és a későbbi karbantartástól függ. Magától értetődően olyan fajtát válasszunk, amely a rothadással szemben ellenálló, továbbá repedésre és vetemedésre nem hajlamos. Ezekkel a tulajdonságokkal a virginiai boróka (vöröscédrus) rendelkezik leginkább, de az erdei-, a vörös- és a lucfenyő is alkalmas, amennyiben telítéssel impregnálják. A faanyag és a burkolat kötésformája természetesen a szomszédos építményekhez és a telek karakteréhez igazodjék. Mindenképpen szükséges, hogy a fa repedésmentes és jól rögzíthető legyen. A rögzítési pontok nagy száma miatt csavarok helyett horganyzott szögeket alkalmazzunk.
