A stressz kifejezést manapság általános értelemben, feszültségkeltő, idegesítő helyzetek leírására használjuk, holott pszichológiai értelemben csak az a szituáció az "igazi" stressz, amelyet nem tudunk kezelni. Az evolúció során a túlélést biztosítja, azt, hogy egy normálistól eltérő helyzetre szervezetünk megfelelően reagáljon.

Ez a vészreakció nem káros, hanem a pszichés fejlődés alapvető eleme. Ha gyermekünket a széltől is óvjuk, nem alakul ki benne a nehézségekkel való megbirkózás képessége, ami később problémákat okozhat.

A stressznek fizikai tünetei is vannak - erős szívdobogás, felszökő vérnyomás, izzadás -, amelyek mérhetők, kimutathatók. Ha huzamosabb ideig tart, akkor az ezzel járó fizikai tünetek sem csökkennek, és hosszú távon komoly egészségkárosodást is okozhatnak. Akkor válik igazán károssá, ha hosszú időn át fennáll, mert nem ismerjük fel és nem alkalmazzuk a megfelelő leküzdési technikát.

Azonos helyzetekre különbözőképpen reagálnak az emberek: ami az egyiknek elviselhetetlen, a másiknak kifejezetten kellemes élmény. A stresszes helyzetekre adott válaszreakcióink is egyénileg különböznek. A stresszkezelési technikáink, az, hogy ki hogyan küzd meg a normálistól eltérő helyzetekkel, gyermekkorunktól fogva fokozatosan alakul ki. Hogy egy nehéz, újszerű élehelyzet milyen reakciókat vált ki belőlünk, megbirkózási készségeinktől függ. Ha ez kialakul, egyre nehezebb célokat tűzhetünk ki magunk elé, és az elért eredmények fokozzák az önmagunkba vetett hitünket, növelik önbizalmunkat.